KezdőlapSzínesDrew Barrymore gyerekként elszenvedett traumája megmutatja, milyen hatással van rád, ha egy...

Drew Barrymore gyerekként elszenvedett traumája megmutatja, milyen hatással van rád, ha egy toxikus anya mellett nevelkedsz

-

Bár azt hinnénk, a sztárság, a hírnév, a képernyőkről áradó fényűzés és csillogás maga a tökély, tévedünk. Mindenki előtt hosszú út áll, hogy megvalósítsa az álmait, és ez a legsikeresebb emberekre is érvényes. Ez alól a „Charlie angyalai” színésznője sem kivétel. Drew Barrymore gyerekkora maga volt a borzalom: egy érzelmileg bántalmazó anya mellett nevelkedett, és rengeteg traumát kellett elszenvednie, pedig még csak gyerek volt…

14 éves volt, amikor úgy döntött, elszakítja magát az édesanyjától, és önállóan, a saját lábán fog megélni. Nem volt könnyű az út, amelyet választott magának – kamaszként egyedül a nyakába venni a világot veszélyesen hangzik, de Drew kitartott a döntése mellett, és ő maga alakította ki a saját útját. Az élete olyan, mintha egy filmből származna, pedig ennél valóságosabb már nem is lehetett. Ami 14 éves koráig történt vele, irreálisnak hangzik, de valójában brutálisan reális.

Hirdetés

Drew 9 éves volt, amikor alkoholista édesapja, John Barrymore elhagyta az édesanyját, Jaid Barrymore-t. Attól a perctől kezdve, az anyja hetente legalább öt alkalommal éjszakai klubokba és bulikba vitte, ahol korlátlanul hozzáférhetett az alkoholhoz és a drogokhoz. Már akkor híres volt, hála Steven Spielberg ET című filmjének. Csakhogy a szülei vakon tekintettek a tehetségére, és ahelyett, hogy támogatták volna őt benne, engedték volna őt kibontakozni, egészséges környezetben felnőni, a kislányt inkább egy teljesen más világ felé irányították, ahol a rossz, az önrombolás állandó eleme volt a mindennapjainak.

Hirdetés

A kis Barrymore mindössze 13 éves volt, amikor elérkezett életének mélypontjához: olyan komoly függőségi problémái lettek, hogy elvonóra kellett mennie.

„Tudván, hogy tényleg egyedül vagyok… szörnyű érzés volt. Igazán lázadó időszak volt. Legszívesebben elmenekültem volna. Nagyon, nagyon dühös voltam” – idézte fel az emlékeket a színésznő. Amikor azonban megkérdezte magától, miért volt dühös, úgy tűnt, képes volt elengedni a negatív érzelmeket. „Sok embernek nincsenek szülei. Elmentek, nem tudták kezelni az egészet, és én ezt megértem” – fogalmazott Barrymore.

Szintén 13 éves korában történt, hogy édesanyja intézetbe zárta. Ennyi év távlatából viszont már teljesen másképp látja azt a nehéz időszakot.

„Olyan volt, mint egy komoly toborzóképzés és kiképzőtábor, és borzalmas és sötét volt, és nagyon hosszú ideig tartott, másfél évig, de szükségem volt rá. Szükségem volt erre az egész őrült fegyelemre. Az életem nem volt normális. Nem egy normális körülmények között élő iskolás gyerek voltam. Valami nagyon abnormális volt, és szükségem volt valami komoly váltásra” – részletezte a színésznő, akinek ez a drasztikus lépés állította ismét vágányra az életét.

Édesanyja, Jaid csak időnként látogatta meg, amíg ott volt. Amikor pedig elhagyta az intézményt, az édesanyjától is elvált. Törvényesen emancipálták tőle. Ez kezdetben hatalmas anyagi nehézségeket okozott számára, kemény időszak elébe nézett, de vasakarata meghozta a gyümölcsét, és sikerült újra felemelkednie.

Drew 14 évesen már önállóan vezette a saját háztartását, de nem volt leányálom gyerekként egyedül boldogulni egy idegen lakásban. „Mindenhol gomba nőtt, katasztrófa volt. Veszélyes környéken volt, és annyira féltem aludni. Rácsok voltak az ablakon, és a sikátor macskái 10 méterre dorbézoltak tőlem. Annyira meg voltam rémülve” – mesélte a színésznő, akit hiába tett híressé az ET, a színészi karrierje befuccsolt, és 16 évesen éttermek WC-it kellett sikálnia a megélhetésért.

Szerencsére nem mondtak le teljesen róla a filmszakmában, a tehetségét pedig minden más fölé helyezték. Így a dolgai hamarosan jobbra fordultak, amikor 17 évesen megkapta a Poison Ivy szerepét.

Drew Barrymore ma már az egyik legsikeresebb hollywoodi színésznő, és két gyermek anyukája. Amikor a The Guardian szerkesztői azt kérdezték tőle, gondolta-e volna kamaszként, hogy rákacsint még a szerencse, a filmcsillag így fogalmazott: „félig-meddig nem, annyiban, hogy annyira féltem, hogy nem tudtam, hova tartok. Tényleg attól féltem, hogy 25 évesen meg fogok halni. És félig igen, mert bármennyire is sötét volt a helyzetem, mindig éreztem, hogy lennie kell valami jónak. Soha nem merültem bele a sötétségbe. Annyi mindent megtehettem volna, ami a szakadék szélére sodort volna, és én egyszerűen tudtam, hogy nem megyek oda.”

Anyaként most már más szemszögből tud tekinteni a saját kapcsolatára az anyjával, és biztos abban, hogy a gyermekeit nem úgy fogja nevelni, ahogy a szülőanyja nevelte őt. „Az anyámmal való kapcsolatom annyira bonyolult… Mindig is empatikus voltam az anyukámmal szemben, és még inkább az voltam, amikor gyerekem született, és egy igazán csodálatos beszélgetést folytattunk erről” – nyilatkozta a színésznő a Marie Claire-nek.

„Ez azonban nem tette lehetővé, hogy csökkentsem a távolságot. Ez a legnehezebb téma az életemben. Soha nem voltam kizárólag dühös rá. Mindig is bűntudatot, empátiát és teljes érzékenységet éreztem. De most nem igazán tudunk egymás életében megférni” – tette hozzá Drew Barrymore.

Ettől eltekintve, a színésznő gondoskodik róla, hogy Jaid semmiben ne szenvedjen hiányt. „Még mindig támogatom őt – tudnom kell, hogy mindene megvan, különben egyszerűen nem tudok működni. Hálás vagyok ennek a nőnek, amiért világra hozott, és összetörne, ha tudnám, hogy bármire is rászorulna. Nem én vagyok az, aki haragot táplálok azért, mert a közös életünk olyan hihetetlenül szokatlan volt” – írta a színésznő a Vadvirág című memoárjában.

Bár a családja, különösen az édesanyja rengeteg érzelmi bántalmazásnak tette ki őt, és gyerekként túl sok traumát kellett miatta elszenvednie, Drew Barrymore mégis egy életvidám és vicces nővé érett, akinek hosszú utat kellett megtennie, de mára már teljesen egyedül is sziklaszilárd lábakon áll, és képes volt elengednie a múltját.

Hirdetés
Hirdetés

Színes

Hírek