Megérkezett a Kilian „Bohém erdő” című dalának klipje, melyet az Artham Studio készített 2012-ben. A dal az azonos című 2011-es EP-n található.
„A „bohém erdő”, mint szimbólum egy amerikai összeesküvés elméletre alapszik, amelyet a politikai mondanivalótól és konkrétumoktól megtisztítva alkalmaztunk az albumon és a videoklipben egyaránt. Ezt a különös atmoszférát igyekeztünk minél több irányból bemutatni, a lemez, valamint a klip mellett, a Bohém erdő novella formájában is megjelent az énekesünk György Imre tollából, a videoklipben leginkább a zaklatottságra, a sűrű vágásokra, a hangulatra szerettünk volna koncentrálni, nem akartunk szájbarágósan egy történetet elmesélni, azt akartuk, hogy maga a vizualitás, a képiség nyugtalanítsa és zavarja össze a nézőt, ennek elérésében pedig az Artham stúdió titánjai abszolút partnereink voltak.” – nyilatkozta a zenekar tarja, Jacsó Miklós.
Hosszas előkészületek után a stáb, a zenekar és a statiszták egy egész délutánt és hajnalba nyúló éjjelt töltöttek a bohém erdőben, hogy megörökítsék látomásukat, majd még egy napot, ahol az énekes vetítős jeleneteit forgatták.
A Kilian zenekar alapításának ötlete, a Nils ex-gitáros Jacsó Miklós fejéből pattant ki, aki maga mögött hagyva a hazai alternatív szcénát, rálépve a torzító pedáljára Gál Dániel (Képzelt város, Kanagawa) dobossal és Bálint Áron basszusgitárossal életre hívta a KILIAN-t. A megfelelő frontembert megtalálva egy régi barát, György Imre (Siniak, Kelly hits the blue sky) személyében vágtak neki 2011 novemberében az első EP felvételének, amelynek címadó dalához, a Bohém erdőhöz, idén tavasszal kezdték el forgatni első videoklipjüket. A lemez felvétele az Abnormal studioban, a keverés a SoundVisions-ben történt. A nyáron már következő kislemezükön dolgoznak, a klip a zenekar első korszakának lenyomata és lezárása is egyben.
Zenéjük leginkább, a torz, ösztönös old school grunge és a modern/alternatív és stoner rock elemeiből építkezik, tehát mindazon zenékből, amelyeken maguk a tagok is saját bevallásuk szerint felnőttek. Hangzásviláguk kissé visszakanyarodásnak tekinthető a 90′-es évek és az ezredforduló zenei atmoszférájához, valamint elfordulásnak a misztikus, földtől elrugaszkodott, szürreális szférák irányába.
