Dani Klein 1 hét múlva hazánkba látogat, hogy bemutassa új albumát!

Dani Klein 1 hét múlva hazánkba látogat, hogy bemutassa új albumát!

Te belga vagy, a Vaya Con Dios egy spanyol név, de legtöbbször angol nyelven énekelsz. Ez az album miért franciául készült?

Bár otthon, Brüsszelben flamand dialektust használunk, mégis a tv-adás, a rádió-műsor és az újságok is franciául vannak, és ez az oktatás nyelve is.m3 éves koromban már fejből tudtam Georges Brassens dalait, később pedig már Edith Piaféit is. Tinédzserként Barbara, Brel és Léo Ferré voltak a kedvenceim, természetesen Leonard Cohen, Otis Redding, Jimmy Hendrix és a Free mellett. Nem tudom, miért, de ezek után magától értetődő volt, hogy az album is francia nyelven készüljön.

Nem tartasz attól, hogy emiatt a közönségednek csak egy kis részéhez jut el az album?

Nem, őszintén szólva emiatt nem aggódom. A zene mondanivalója túllép a nyelvi korlátokon, az érzelmeink kifejezéséhez nincs szükség szövegre. Én nagyon szeretek például fado-t, flamenco-t, afrikai zenét hallgatni annak ellenére, hogy a szöveget nem mindig értem.

Mesélj nekünk azokról a témákról, amelyek ötletet adtak, míg a Comme on est venu készült!

A dalok nagyrészét a legmegragadóbb pillanatok ihlették, olyan hétköznapi dolgok, mint a szerelem, az árulás, a családon belüli erőszak, az illegális bevándorlók kérdése, a vallási meggyőződés vagy a hétköznapi örömök, amikért érdemes élni.

Számtalan zenésszel dolgoztál együtt az albumon, már az elejétől ez volt a koncepció?

Nem, nem mondhatnám. Az eredeti ötlet az volt, hogy egy nagyon jó jazz quartettel stúdióba vonulunk, próbálunk, előadjuk a dalokat, rögzítjük őket, majd pár nap alatt kész is a közös munka. Azonban amikor végeztünk, nem voltunk elégedettek az eredménnyel. Ezeket a számokat alaposabban ki kellett volna dolgoznunk és valahogy különlegessé tenni. Ezért is kértem meg a fiamat, Simont (D.J. Le Saint), hogy segítsen nekünk. Ő dolgozni kezdett a meglévő anyagokon, és különféle módszerekkel minden egyes dalnak egy utánozhatatlan légkört kölcsönzött.

Toots Thielemans és Philip Catherine szintén játszanak az egyik számban. Van esetleg valami, amit velük kapcsolatban elmondanál?

Abszolút! Toots elképesztően tehetséges! Az elmúlt években rengeteg zenésszel játszott együtt és nagyon sokat fejlődött, mégis megmaradt valami megmagyarázhatatlan, amitől minden alkalommal, ha hallom a harmónikáján játszani úgy érzem, mintha először hallanám. Annyira eredeti, tiszta és hihetetlen érzéseket tud átadni a zenén keresztül! Emellett ő egy hamisítatlan brüsszeli, egyszerű és mégis humorral teli, nagyon jószívű. Philip Catherine pedig a gitárjáték egyik legnagyobb mestere, az átvezetései egyszerűen megbénítanak! Büszke vagyok, hogy mindketten megtiszteltek engem azzal, hogy együttműködtek az album készítésekor.

És mi a helyzet a többi zenésszel? Úgy tűnik, ők mindannyian külön világból érkeztek…

Csakugyan, és meg kell mondjam, mindig is szerettem a különféle stílusok keveredését. A hegedűs Red Gecji például klasszikus zenét tanult és a Valloni Királyi Zenekar tagja, mégis amikor tangót vagy cigányzenét játszik, tudja, hogyan kell bánni a hegedűjével ahhoz, hogy emberi ének vagy sírás érzetét keltse. Salvatore La Rocca, William Lecomte és Hans Van Oosterhout gyakorlott jazz-zenészek, akik tudják, hogyan kell bachata-t vagy akár soul-t játszani. Ugyanez igaz Tim De Jonghe-ra, a fiatal trombita-virtuózra, aki ugyanolyan könnyeden játszik jazz-t és salsa-t is, ahogy Francis Perezre is, aki egyaránt kitűnő funk-, pop- és jazzgitáros. Mint a korábban említettek, Rony Verbiest, Osvaldo Hernandez, Tony G. Valley és a lemezen közreműködő többi zenész is mind igazán tehetséges előadók, a zene iránt érzett végzetes szenvedéllyel, ami számomra alapvető kritérium volt.

Tervben van egy hosszú koncertkörút is?

Nem igazán. Persze vannak koncertek beütemezve, de jobban szeretek a saját tempómban dolgozni, lassan és könnyedén… ezt pedig nehéz úgy, ha folyton úton vagy. Bár szeretek színpadon lenni, mégsem szívesen maradok távol az otthonomtól túl sok ideig, borzasztóan igénylem a családom és a barátaim jelenlétét is. Nagyon szeretem az élet egyszerű dolgait, apró örömeit és nem szeretném ezt megvonni magamtól.

Mik jelentik ezt az apró örömet számodra?

A főzés, a kertészkedés, az órákig tartó olvasás…és nemrég kezdtem el kötni is!

Ennek az albumnak az elkészítésével valami olyat valósítottál meg, amire a szíved mélyén már régóta vágytál. Van még olyan zenei terved, ami megvalósításra vár?

Igazság szerint most inkább a következő fellépésekre koncentrálok, hiszen az új albumról adok elő dalokat, de azért vannak még további terveim is a jövőt illetően. Például szeretnék egy letisztult, a jazz standardjeinek megfelelő lemezt készíteni, vagy egy újabb, angol nyelvű Vaya Con Dios albumot.

Gondolod, hogy szükségszerű egy művésznek átélni a szenvedés érzését annak érdekében, hogy ezeket az erős érzelmeket a zenéjével is kifejezze?

Szerintem egy művésznek mindenképpen érzékenynek kell lennie, hiszen ezáltal válik fogékonnyá és nyitottá nemcsak az érzelmek, de a különféle értékek felé is, legyen szó akár a világ kegyetlenségéről, akár a szépségről. Én hiszem, hogy egy művész számára a művészet jelenti a túlélést. Részemről a dalszövegeim központjában a szívfájdalom különféle formái állnak annak ellenére, hogy többször úgy írom őket, hogy közben boldog vagyok.

Mi az, amit vonzónak tartasz egy férfiban? Mit gondolsz a mai férfiakról?

Régebben gyakran éreztem úgy, hogy a határozott, erős férfiakhoz vonzódom. Azt hiszem, úgy éreztem, hogy védelemre van szükségem nemcsak érzelmileg, de fizikailag is. Később viszont rá kellett döbbennem, hogy a védelem, amit valósnak hittem csak illúzió volt, és egy másik személytől elvárni mindezt nem biztos, hogy jó döntés volt. A mai férfiakról azt gondolom, hogy csakúgy, mint a nők, ők sem találják a helyüket a társadalomban. Azt várjuk el tőlük, hogy legyenek erősek, de ne macsók, érzékenyek, de ne puhányak, érzékiek, mégis hűségesek. Szerintem ők egy picit elveszettek. Hajlamos vagyok a nőket bátrabbnak gondolni. Ezzel együtt nagyon sok férfi barátom van, és ezek a kapcsolatok az idő folyamán elmélyültek, nagyszerűen működnek.

Gyakran énekelsz a szerelemről, még mindig hiszel benne?

Mindenekelőtt abban hiszek, hogy különféle időben különféle emberekbe leszünk szerelmesek. Éppen ezért gondolom, hogy ugyanazzal a partnerrel egy egész életet leélni természetellenes. Persze léteznek párok, akik valóban boldogan élnek így, de azért ez elég ritka. Ha nem a párban élést tartod ideálisnak, az élet könnyebbé válik. Az a nagy baj az élettel, hogy a tartósságot keressük benne, holott az egész lényege a változás. Én már megtanultam, hogy a boldogságot magunkban kell keresnünk. Ha számítunk a másik emberre és tőle várjuk, hogy boldoggá tegyen minket, az nemcsak a párunkat, de a kapcsolatunkat is nyomás alatt tartja. Senki sem képes kitölteni a lelkünkben lévő űrt – hiszek a szerelemben, de a függőség fontosságában nem.

Függőség?

Igen, éppúgy lehetsz függő egy ember miatt, ahogy lehetsz függő az alkohol, gyógyszerek vagy épp a szerencsejáték miatt. A szerelemben a függőség mit sem ér, sőt, a függőség megöli a szerelmet. Sokszor hallani, ahogy – főleg nők – azt mondják, a szerelem miatt vannak durva, erőszakos partnerükkel. Én is voltam ilyen helyzetben, de szerencsére képes voltam szabadulni, és már tudom a különbséget szerelem és függőség között. Felnőttként saját magunk vagyunk felelősek az életünkért, senki más nem tartozik felelősséggel értünk.

Sosem titkoltad a korodat, 56 éves vagy. Hogyan látod magad egy olyan társadalomban, ahol az az elvárás a nőkkel szemben, hogy örökké fiatalok és vonzóak maradjanak?

Mindenekelőtt leszögezném, hogy az öregedés sem esztétikai, sem fizikai szempontból nem könnyű. Másrészt viszont ahogy öregszel, egyre kevésbé néznek rád úgy, mint csupán egy szexuális tárgyra, amit bár egy kis gyász-érzés kíséretében veszünk tudomásul, összességében mégis megkönnyebbülünk tőle. Szerintem a harc az izmok és a bőr öregedése ellen alapvetően vesztett csata; el kell, hogy fogadd magad, és vigyáznod kell a testedre csakúgy, mint a lelkedre, de mindenekelőtt értékelned kell magát az életet.

Az embereknek olyannak kell elfogadniuk Téged, ahogy vagy, jól értem?

Az én életemben a legnehezebb az volt, hogy rájöjjek, ki vagyok és aztán elfogadjam magam. Sokszor úgy tettem, mintha az lennék, akit mások akarnak, hogy legyek csak azért, mert mindig is féltem a visszautasítástól. Lassacskán azonban, lépésről lépésre a szellemi és lelki analíziseknek köszönhetően megtanultam, hogyan ismerhetem és szerethetem meg jobban önmagam, és attól a perctől kezdve, hogy ez sikerült, az emberek is másként kezeltek. Úgyhogy igen, az embereknek el kell fogadnia azt, aki vagyok, és ha nem tetszik, akkor elmenni mellettem. Korábban volt, hogy meg akartam változtatni valakit, de ez sosem sikerült, így rájöttem, nekem is el kell fogadnom másokat olyannak, amilyenek, ha pedig ez nem megy, akkor egyszerűen nem foglalkozom velük.

Mik azok a dolgok, amik lenyűgöznek és mi az, ami a leginkább képes felbosszantani?

Mi az, ami képes lenyűgözni? A kedvesség, a gyerekek spontaneitása, a tájak gyönyörűsége, a fény, egy illat, egy szín, a zene.. Ami pedig mindig és mindenkor feldühít, az az igazságtalanság!

Ha érdekelnek további cikkeink, iratkozz fel hírlevelünkre! Fent vagyunk a Google Plus-on is, csatlakozz hozzánk.



Nincs hozzászólás

Írj választ