Lemezbemutató koncertre készül a Magashegyi Underground, hiszen számos kislemez anyag után nemsokára megszületik az első „nagylemez”, azaz egy tíz szerzeményes CD a zenekartól. Október 29-én az A38 hajón élőben mutatják be a vadiúj számokat valamint az Ezer Erdő címmel megjelenő hanganyagot digitálisan megörökítő optikai tárolót.

A Szeplős váll című örökbecsűvel kelt szárnyra a Magashegyi híre mintegy négy évvel ezelőtt, s kis kaukázusos megszakítással azóta is ott zenélnek a hazai zenei szcéna élbolyában. Több szerzeményük is díszelgett már a rádiók játszási listájának élén és sorra tömték meg a vidéki koncerttermeket és játszottak az ország legnagyobb fesztiváljain. Nagylemezre eleddig azonban nem került sor, most viszont elérkezett ennek is az ideje és a hónap végén már a lejátszókba kerülhet az Ezer Erdő. „Ez egy régi tartozásunk a rajongóink felé” – mondta Fodor Máriusz zeneszerző-billentyűs, s a lemez elnevezésével kapcsolatban elmondta, hogy már a zenekar megalakulásakor elhatározta, hogy az első CD-nek ez lesz majd a címe. S mint ahogy az erdő változatos növényvilága, az új lemez is egy harmonikusan eklektikus egységet alkot, néhol elektronikus elemekkel, máshol egzotikus népi hangszerekkel cizelálva. A dalok szövegéért Tariska Szabolcs a felelős, aki az utóbbi időben a színpadon is aktív szereplője lett a zenekarnak. Így lesz ez október 29-én az A38 hajón is, ahol további vendégzenészek, fúvosok és vonósok, valamint egy varázslatos vizuális világ teszi teljessé a Magashegyi Underground első nagylemez bemutatóját.

Felállás:
Bocskor Biborka – vocals
Demeter Zoltan – bass
Fodor Mariusz – keyboards
Furész Gabor – guitars
Szalai Anesz – vocal
Toldi Miklós – drums

továbbá:
Bakai Marci – hegedű
Songoro Fatime – szaxofon
Songoro Misi – trombita
Nagy Ábel – pozan

A Naifa Portugália friss, ugyanakkor bátran ajánlható muzsikája, a zenekar pedig egy valóban lenyűgöző jelenség.
A négytagú lisszaboni együttes zenéje élénk, sodró, érzelemdús és simogató, melyben a háttért képező Aguardela basszusgitározik, Luís Varatojo portugál gitárt (12 húros hangszer) penget, míg Paulo Martins dobol, miközben az énekesnő, Maria Antónia Mendes éneke hátborzongatóan gyönyörű.
Aki már hallott fado-t ? ezt a tradicionális és máig nagy népszerűségnek örvendő jellegzetesen portugál zenét ?, annak nem kell bemutatni ezt az igencsak sajátos dallam- és érzésvilágot. A többiek pedig képzeljenek el egy többségében keserédes, néha gyászos, néha felemelő mediterrán gitárzenét, amely egyenrangú partnere a fájdalmas, (hol visszafogottan, hol leplezetlenül) szenvedélyes énekhangnak. Elvileg az 1820-as évek Portugáliájából származik, szövegeinek témája a szegények élete, vagy az ottani mindennapi élettől elválaszthatatlan lételem: a tenger.
Az A Naifa is ezzel a fado-val hódítja meg az Európa közepén rekedt férfiember szívét. Megkezdődik tehát a sós könnyekhez, és a sosem látott portugál óceán és lányok iránti vágyodás kibomlása: mindehhez egy csipetnyi elektronikus alap (hasonlóan a Gotan Projecthez) a modern, de nem tolakodó katalizátor. Hagyni kell a kicsit törött, kopottas ütemeket, hogy a hátukra vegyenek, érezni azt, hogy most egy gyönyörű női test törődik veled, mint valami ismerős, de mégis elvont csilingelés, zúgás, morajlás, ott a gitárjáték.
A számok egybeérnek, nincs szünet, csak ugyanaz a tartós benyomás, amely a valós és a fantázia értelmezést feladó összege. És ami a legmeglepőbb, hogy nem válik unalmassá ez a zenei, meseszerű kirándulás – minden csak azon múlik, mennyire engedjük el magunkat.
Tökéletes télre, tavaszra, nyárra és őszre is: a kontinens másik fele összemosódik ebből a távolságból. Hagyjuk élni az elképzelt dolgokat, a gondtalanságot, a portói vörösborban elszíneződő párás levegőt. Maradjon meg ez az illúzió.

Belépő:
Elővétel: 1400 Ft
A fellépés napján: 1700 Ft