Nem is gondolnánk, mennyi múlik azon, ha tisztában vagyunk az elsősegélynyújtás alapjaival. Ahhoz viszont, hogy életet mentsünk, a szakmai tudás mellett legalább annyira fontos a gyors reakcióidő és a józan ész megőrzése. Ez a 14 éves bátor kiskamasz a vészhelyzetben úgy cselekedett, mint egy vérbeli profi: életben tartotta a testvérét, míg a légimentő célba ért.

Egy banális kerékpártúra pillanatokon belül torkollhatott volna tragédiába, ha Kian (14), a kisebbik testvér, ne lett volna észnél, és ne cselekedett volna ösztönből, rekordsebességgel. Elég volt egy rossz mozdulat, és Jake (17) elveszítette az irányítást a kerékpárja felett, mely megakadt egy farönkben, a fiú elesett, a bicikli kormányrúdja pedig átszúrta a combját.

Kian azonnal a tettek mezejére lépett: amikor meglátta, hogy gyakorlatilag egy lyuk tátong Jake combjában, és ömlik belőle a vér, rögtön rátapasztotta a kezét a sérülésre, és teljes erejéből nyomta, hogy megállítsa a vérzést. „Sajnálom, Jake, tudom, hogy nagyon fáj.” – kért bocsánatot a fiú, amiért fájdalmat kell okoznia a testvérének, de meg kellett tennie.

A helyszínre egy helikoptert küldtek, hogy ellássa és kórházba szállítsa a kamaszt. A mentősök azt nyilatkozták, míg odafentről a megfelelő helyet keresték a leszállásra, tisztán látták, mennyi vér borítja a helyszínt. A legrosszabbra számítottak, főként hogy a segélyhívásból nem derült ki, a páciens magánál van-e még. Egy ilyen esetben pedig minden másodperc döntő jellegű.

Amikor odaértek a sebesülthöz, a mentősök Kiant is teljes kimerültségben találták. Az erős nyomástól nagyon kifáradt, viszont az erőfeszítései nélkül a bátyja most nem lenne életben. A kormányrúd felsértette a combi artériát, tehát ha a kiskamasz nem reagált volna azonnal, Jakenek semmi esélye nem lett volna a túlélésre.

A 17 éves fiún négy sebészeti beavatkozást hajtottak végre, és rengeteg vért kapott. Csak a helikopter megérkezéséig két litert veszített. Jake nem sokra emlékezett a balesetből, mindössze a esést és a vért tudta felidézni magában.

„Amikor odaértünk hozzád, az első 5 percben mindannyian hallgattunk, némán tettük a dolgunkat, képtelenek voltunk megszólalni.” – mesélte a fiúnak az egyik mentős. „Azt hittem, meg fogok halni. Kianre néztem, és csak ennyit mondtam neki: ’ennyi volt, igen, azt hiszem, ez most az a pillanat…’” – emlékezett vissza Jake.

Kian, akit a lélekjelenlétéért az orvosok külön megdicsértek, mindössze annyit mondott az esettel kapcsolatban, hogy életében nem érzett még magán ekkora terhet.

„Hogy a kezemet a seben kell tartanom, és ne engedjem, hogy a vére mind elfolyjon – ennyi volt, amit biztosra tudtam, hogy tennem kell. Amikor meghallottam a helikopter zaját, csakis akkor csillant meg bennem a remény, hogy a testvérem élni fog.” – fogalmazott a gyerek.