A legtöbb gyerek, aki egyszer bekerül a szociális gondozás rendszerébe, dühössé, depresszióssá, agresszívvé és zárkózottá válik. Nem kell sokáig gondolkodnunk, vajon mi váltja ki belőlük ezeket az érzéseket… de gyakran előfordul, hogy a nevelőszülők mégsem tudnak zöldágra vergődni a befogadott gyerekkel, és általában ezek az esetek sosem végződnek jól. A kiskorú lelki világa tovább sérül, ehhez pedig hozzáadódik a házról házra való vándorlás kitaszító érzése, az újra beilleszkedés, majd az újabb csalódás kockázata. Miközben ők csak szeretetre és stabilitásra vágynak…

Ez a szívbemarkoló rövidfilm ennek a kálváriának az érzelmi vetületét taglalja. A kislány bár édesanyjával és testvérével él, a mostohaapa pokollá teszi az életüket. Folyamatosan terrorizálja a családot: bántalmazza az anyát és a gyerekeket, de az anyuka mégis képtelen megválni tőle. A lányt nevelőszülőkhöz adják, de nem tudja megtalálni a helyét. Hiányzik neki a kistestvére, akinek hogylétéről folyamatosan aggódik. Ezért mindent elkövet, hogy visszakerüljön mellé, és gondoskodhasson róla.

„Lehetetlen teljesen megérteni az életét és az érzelmeit annak a gyereknek, aki a szociális gyerekgondozás rendszerében van. De ez a közel 13 perces rövidfilm mégis megpróbálja rekonstruálni a helyzetet és a szenvedést, a félelmet, a dühöt és a szomorúságot, mely a gyerekek törékeny lelkét uralja.” – írta a Santa Barbara Independent.

A Nathaniel Matanick rendezésében készült vizuális anyag – szerintünk aranyérmes – főhősnője Abby White, aki Zoe szerepébe bújva tapasztalja meg a társadalmunk hiányosságait, az emberek rosszindulatát és a világunk romlottságát. De szerencsére vannak jó emberek és követendő példák: a történet vége a te szemedbe is könnyet csal majd!