Néha nagyon jólesik, ha otthon valami kellemes, dinamikus, vagy andalító, energikus vagy pörgős számra táncra perdülünk. Legyen az egyedül vagy társsal, tánctudással vagy tánctudás nélkül, a lényeg, hogy utána valami kellemes bizsergés töltsön el.
El tudod képzelni, hogy egy kellemes zene megy a rádióba és te táncolni kezddel, vagy meghallod a benzinkútnál egy rég nem hallott kedvenc bulidalodat és tánclépésben mész fizetni?
Sok ember nem tud csak úgy ok nélkül táncra perdülni, de szerencsére vannak, aki mégis igen. Akadnak olyanok, akik ebből az egészből mozgalmat csináltak.
A „Dance Like Nobody’s Watching” (Táncolj úgy, mintha senki sem látná) kitalálója Ben Aaron, aki a Dance Walk képviselője is. Elmondása szerint a táncos séta ötlete onnan jött, hogy soha nem szeretett igazán sportolni, de mindig is szerette az utca emberét figyelni, ahogy sétál, járkál. Így kapcsolódott össze a fejében az ötlet, hogy mi lenne, ha mindezt fokozná még egy kis boldogsághormonnal fűszerezett tánccal is.
A végeredmény csodálatos, hiszen a tánc mindenkit felszabadít, csak ki kell próbálni.
