Mi ez a hülyeség? Duck Sauce? Kacsaszósz? Miért dance körökben beszélnek róla, ha ez egy popdal? Dal az egyáltalán, ami nem áll másból, mint egy pár évtizeddel ezelőtti Boney M slágerből, amire valaki néha ráböffenti szegény Barbra Streisand nevét? Kik ezek és miért ekkora siker ez a dal? Nagyjából ezekre a kérdésekre próbál felelni a két szerző, a méltán híres DJ, Armand Van Helden és a nem kevésbé népszerű A-Trak.
A két nagyágyú 2009 szeptemberében döntött úgy, hogy kreál valami új hangzást együtt. Olyan house zenét, amelyet klub DJ-ék előszeretettel játszanak majd a közönségnek. Így született meg az aNYway, majd a You’re Nasty. Amivel viszont nagyon betaláltak, az a Boney M Gotta Go Home-jának sample-jére épülő bugyuta dalocska, a Barbra Streisand.
Milyen név az, hogy Duck Sauce?
A-Trak: Dust La Rock, a fickó, aki a művészeti cuccainkat csinálja, találta ki. Átadott egyszer egy listát, amelyen volt vagy egy tucat hülye név. Azonnal megtetszett, kicsit dühös is voltam, hogy miért nem én álltam elő ezzel az ötlettel.
Armand: Van benne valami igazi New York. Az ember megveszi a kínai kaját, és automatikusan adják hozzá a kacsaszószt.
Az egész Duck Sauce-t átlengi ez a New York-i hangulat. Ez ilyen fontos nektek?
A-Trak: Igen. És ha valakinek még mindig nem esne le, a klipben erre még rátettünk egy lapáttal. Emlékszem, amikor először találkoztam Armanddal, azonnal arra terelődött a szó, hogy mennyire hasonló berkekből jövünk. Hip hop-kölykök voltunk, akik belekóstoltak a house zenébe, és valamelyest meg is ragadtak annál. Én DMC világbajnokságot nyertem 1997-ben, és mindenki a scratchelésemért szeretett igazán. Azóta kissé talán eltávolodtam a szcénától, bár én vagyok ugye Kanye West DJ-je. Armand azért ismertebb a house stílusban, köszönhetően olyan sikerdaloknak, mint a My My My vagy az I Want Your Soul. Tehát azt mondhatjuk, hogy mi ugyan készítjük a house zenét, de nem hallgatjuk.
Armand: És ne feledjük, hogy a diszkó éra, amelyben ez a szám is
született, ezer szállal kötődik New Yorkhoz. Itt volt az éjszakai élet
központja. Csak a ’90-es években fregmentálódott ez a zene, de akkor
is megmaradt és kiemelkedett a New York-i stílus.
A Duck Sauce-t is mintha az egyszerű, fülbemászó diszkó dallamok
jellemeznék…
A-Trak: 2009 elején kezdtük el a Duck Sauce-t. Akkoriban mindenki agresszív techno-electro hangzást nyomott, torzított basszusokkal. Ettől egy idő után megfájdul az ember füle. Szerettünk volna valami frisset behozni. Valami igen egyszerűt. Egy loopot, amelytől jókedvre derülnek, amelyet lehet dúdolni, énekelni.
Tényleg van benne valami pop…
A-Trak: Végül valóban pop lett, holott nem annak szántuk. De leginkább
azért mondják rá, mert dallamos, és ezt szereti természetesen az ember
füle.
Vagyis nemcsak a humorról szól ez az egész?
Armand: Én imádom, hogy humorral teli, mert mindenki túl komolyan veszi az egész bizniszt. Például megkapjuk, hogy micsoda nyúlás a dalunk, mert felismerik benne a Boney M-et. Ilyen alapon a ’80-as, ’90-es évek hip hopjának háromnegyede nyúlás. Van egy hírem: ezt úgy hívják, sampling.
A-Trak: Vicces, mert a fiatalok nagy része ezt talán nem is ismeri.
Hőbörögnek, hogy “ez csak egy remix.” Ilyenkor szívesen leültetném
őket, és elmagyaráznám, hogy mindaz a sok lemez, amit a klubban hallanak a DJ-setekben, ugyanígy sampling.
A Barbra Streisand esetében volt eredeti ötlet, vagy kapásból a sample köré építettétek a dalt?
Armand: A sztori érdekes: gyűjtöm a zenei videókat, és van egy öreg
figura a Broadway-n, akitől szoktam vásárolni. Volt egy diszkó egyvelege vagy 60 régi slágerrel, és az egyik a Boney M volt.
A-Trak: Erre jött az az ötletem, hogy kéne valami hülyeséget bemondani a sorok végén. Aztán jött, hogy legyen ez egy név. Végül Armand kitalálta, hogy legyen olyan valaki neve, aki a zeneiparban van, de semmi köze ehhez az egészhez. Így lett belőle Barbra Streisand.
Jelentős szerepe van a klipnek abban, hogy a dalt így felkapták.
Gondolok itt főleg Premo, Questlove, Kanye vagy Pharrell vendégszereplésére. Hogy sikerült belerángatni őket?
Armand: Telefonon. De őt kérdezd, ő ismer mindenkit.
A-Trak: A rendezőnk találta ki. Az alapötlet annyi, hogy megyünk, és
különböző helyeken bukkanunk fel New Yorkban, és folyton ismerősbe
botlunk.
Armand: Én meg amúgy sem szeretek klipben szerepelni.
A-Trak: Tavaly Pharrell megkért, hogy DJ-zzek neki LA-ben egy
kiállításon, ahol kurátorkodott. A végén annyit mondott: “Ha
valamire szükséged van, csak szólj.” Hát, most szóltam.
És akkor mi is az a kacsaszósz?
A-Trak: Tényleg, mi az? Kacsából készül? Vagy a kacsa számára
készül? Ki tudja?
