Amikor azt hallod, hogy valaki saját magának levágja bizonyos testrészeit, biztosan azt gondolod, valami nem stimmel vele. Megtörténhet azonban, hogy az élet olyan helyzetek elé állítja az embert, melyek egyszerűen nem hagynak más kiutat számára. Sose tapasztaljuk meg, de akkor, a kétségbeesés legmagasabb fokán, teljesen érthető egy ilyen döntés.

2003 áprilisában Aron Ralston, egy férfi, aki rajongott a hegymászásért, elindult, hogy felfedezzen egy érintetlen bércet az amerikai Utah államban. A kalandja azonban rémálomban végződött. Egy meredek kanyonban mászott, amikor kőomlás zúdult a férfira. Jobb karja beszorult egy több tonnás kő és a kanyon fala közé.

Aron meg sem tudott mozdulni. Szétzúzott karjával küzdött ugyan, de profi felszerelése ellenére sem tudott kiszabadulni. A vérzést is el kellett állítania, miközben különböző megoldásokon gondolkodott, hogy miként tudná kimenteni a karját.

Mielőtt elindult volna a túrára, Aron senkinek sem szólt, hová tart, mert meg volt győződve arról, úgysem lesz sokáig távol. És, mint ahogyan hasonló esetekben történni szokott, a kanyonban térerő sem volt.

Három pokoli nap telt el, a szikla fogságában. A férfi minden tőle telhetőt megtett: késével megpróbálta kifaragni a követ, és a fenntartó kötelek segítségével megkísérelte elmozdítani a sziklát, de nem sikerült. Mivel elfogyott az ivóvize és az élelme, Aronnak egyetlen kiútja maradt, ha életben akart maradni: amputálni a saját karját.

Ennél a pontnál sokan feladták volna. A férfi is közel állt ahhoz, hogy megtegye. Felvett egy búcsúüzenetet, majd belekarcolta a nevét, a születési dátumát és a halálának felbecsült idejét a kanyon falába. Aztán meggondolta magát. Erőt gyűjtött, hogy megmentse a saját életét.

A balesettől számított ötödik napon, Aron hozzálátott az embert próbáló feladathoz. Egy bicskával amputálta a jobb karját, más szerszáma nem volt. És hogy minden „tökéletes” legyen, „az a bicska cseppet sem volt kiélezve. De olyan volt amilyen, tudtam, hogy ez az egyetlen esélyem a túlélésre. Ha nem vágom le a saját karomat, biztosan elvérzek és meghalok. Senki nem tudta, hol vagyok” – vallotta be később Aron.

A férfi végül kar nélkül, kiéhezve és kiszáradva vánszorgott ki a kanyonból, ahol aztán a járókelők rátaláltak, és megmentették az életét.

Aron története egy egész világot rendített meg. Hátborzongató, ugyanakkor lenyűgöző esete óriási akaraterőről tanúskodik, melyben a bátorság és a józan ész felülír minden szabályt. Nem csoda, hogy film is készült róla – a 127 óra (127 Hours).

Te már láttad?