A Pillangókisasszony Puccini egyik legismertebb operája, ami a japán gésa, Cso-Cso-szan és szerelme, az amerikai Pinkerton hadnagy történetét mutatja be.
Cso-Cso-szan feleségül megy az amerikai férfihoz, akibe beleszeret, és azt hiszi, ő is őszintén viszonozza az érzéseit. Pinkerton azonban csak amolyan „ideiglenes házasságnak” tekinti a frigyüket, és amikor hazautazik Amerikába, új feleséget keres magának, de mivel megígérte Cso-Cso-szannak, hogy visszatér hozzá, a nő évekig vár rá, és nem adja fel a reményt.
Amikor Pinkerton végül visszatér Japánba új, amerikai feleségével együtt, Pillangókisasszony történetében a remény utolsó morzsájának elvesztése után már csak a halál lehet a kiút.
Az opera nagyáriája, az „Un bel di vedremo” a második felvonásban hangzik el, amikor Cso-Cso-szan amerikai férje visszatérését várja. Bár szobalánya, Szuzuki nem hisz a férfi visszatérésében, Pillangókisasszony nem adja fel a reményt, és az áriában egy képzeletbeli jelenetet mutat be, amelyben egy hajó visszahozza rég nem látott szerelmét Nagaszakiba.
André Rieu koncertjén Carmen Monarcha brazil szoprán énekesnő adta elő a híres áriát, olyan őszinte átéléssel, ami rabul ejtette a közönséget. Többen is a könnyeiket törölgették, és teljesen átszellemülve hallgatták a líra szépségéről híres áriát, aminek drámaiságát csak fokozza, hogy Pillangókisasszony vágyakozása és reménye, amiről énekel, később meghiúsul és tragédiába torkollik.
A gyönyörű nap, amiről Cso-Cso-szan álmodik, soha nem jön el, legalábbis nem úgy, ahogy azt ő elképzelte. Az ária érzelmes dallamával megszólítja a közönséget, ugyanakkor az opera középpontjában álló tragédiát is magában foglalja, előre jelezve az elkerülhetetlen tragikus végkifejletet.