Az élet mindenkinek kiosztja a lapokat, de hogy mit kezdünk velük, az csakis rajtunk múlik. Josiah Johnson, egy Kentuckyból származó nyolcadik osztályos tanuló, lábak nélkül született. De ez mégsem akadályozta meg őt abban, hogy megvalósítsa az álmait: bekerült az iskolája kosárlabda csapatába.
Josiah az élő példa arra, hogy aki igazán akar valamit, annak semmi sem állhat az útjába. Bár azt hinnénk, végtagok nélkül már semmik vagyunk, a kamasz alaposan rácáfol erre: lábak nélkül is tudunk teljes életet élni, mindössze akarnunk kell. Bevette a fejébe, hogy ezt megmutatja, és minden sorstársát arra ösztönzi, merjenek álmodni, tartsanak ki a céljaik mellett, és „bizonyítsák be, hogy a kétkedők tévednek”.
„Ez olyasmi, amit meg kellett tennem. Nem akarom, hogy kételkedjetek bennem, mert nincsenek lábaim. Meg akarom mutatni nektek, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint ti, és ugyanolyan jó, ha nem jobb, mint ti” – állítja a bátor nyolcadikos.
„Először, amikor próbajátékon voltam, azt gondoltam: ‘Ha nem jutok be, akkor nem jutok be’. Semmi bajom az edzőkkel vagy bármi mással. De amikor bekerültem az első válogatásra, azt gondoltam: ‘Most már megpróbálhatom, hogy bekerüljek a csapatba’. Szerencsére sikerült” – vallotta büszkén Josiah.
A fiú óvodás kora óta kosárlabdázik, de csak most került először csapatba. Miután megvalósította az álmát, Josiah rendkívül izgatott volt, de igyekezett az edzője előtt higgadtan viselkedni.
„Igazából úgy tettem, mintha nem lennék izgatott az edző előtt. De amikor elmentem a tornaterembe, nagyon izgatott voltam. Úgy voltam vele, hogy ‘Bekerültem a csapatba! Bekerültem a csapatba!’ Azt akartam, hogy a csapattársaim tudják” – fogalmazott a tinédzser.
Nem kevesen voltak, akiket Josiah alaposan meglepett! Dexter McAtee például, akivel a fiú általános iskolás koruk óta egy osztályba jár, azt mondta, nem hitte volna, hogy lábak nélkül is lehet valaki olyan, „mint a többiek”, hogy végtagok nélkül is élhet egy ember úgy, mintha meglennének a lábai.
„Tényleg úgy gondoltam rá, mint rám. Tényleg nem gondoltam rá, hogy nincs lába. Azt hittem, ő is ugyanolyan” – fogalmazott az osztálytárs, és ezzel az edzőjük is teljes mértékben egyetértett.
„Minden nap megmutatja magát. Ha sprinteket vagy valami hasonlót kell csinálnunk, azokat is lefutja. Szóval nagyon izgalmas látni, hogy tényleg kimegy és mindent megcsinál”, amit a többiek is csinálnak” – állítja Daquan Boyd, a Moore csapat edzője.
Mióta Josiah csatlakozott a csapathoz, hihetetlenül keményen dolgozik. Már túl is van az első mérkőzésén, és bár pontot nem sikerült szereznie, labdát igen, leszedett egy lepattanót, és remek passzt is adott.
„Jó érzés, hogy az emberek felnéznek rád, és azt gondolják, hogy inspiráló vagy, meg ilyenek. De ez sok mindennel jár, meg ilyesmi. Szóval, ez olyan izgalmas, de ugyanakkor idegőrlő is.” – vallotta be Josiah, akinek az ambíciója, reméljük, élete végéig elkíséri őt.
