A szervadományozás az egyik legnemesebb és leghasznosabb tett a világon! Az eltávozott szerettünket már semmi sem hozza vissza, de az, hogy a szerveivel több személynek is esélyt adhatunk az életre, talán nyújt némi vigaszt a szenvedésben. Diana Donnarumma egyike annak a nyolc embernek, akik szervátültetést kaptak Heathertől, miután a lány 2017-ben, Texasban, egy autóbalesetben meghalt, mindössze három nappal a saját esküvője előtt.

Édesapja, Daniel Donnelly Jr. álma, hogy végignézze, ahogy lánya az oltár elé lép, soha nem válhatott valóra. Az év elején azonban különleges lehetőséget kapott arra, hogy megtapasztalja – bár a kislányát nem, de a nőt, akit Heather megmentett, az oltárhoz kísérhette. Diana ugyanis megkérte Danielt, legyen a templomi kísérője.

„Igyekszem minden nap a lehető legjobban továbbvinni a szellemét” – fogalmazott a nő, akit egyébként megrázott Heather halálesete. Tudván, hogy a sors megfosztotta a lányt és a családját ettől az élménytől, „úgy éreztem, hogy meg kell – de egyben meg is akartam adni a lehetőséget az apjának”, hogy az oltár elé kísérjen – tette hozzá Donnarumma.

Bár Donnelly csak félútig volt Diana kísérője – azután átadta őt a saját édesapjának –, a férfi mégis elérzékenyült. A 28 éves lány így emlékezett vissza a nagy eseményre: „Őszintén szólva minden olyan volt, amit csak remélhettem, és még annál is több. Tele volt érzelmekkel, nevetéssel, könnyekkel és elsöprő örömmel.” A Daily Mailnek adott interjújában Donnarumma kitért arra az érzelmes pillanatra, amelyet szervdonorának édesapjával oszthatott meg.

„Mielőtt elsétáltam Dannel az oltárhoz, pillangókat éreztem a gyomromban. Amikor először meglátott a menyasszonyi ruhámban, elsírta magát. Amint láttam, hogy sír, én is sírni kezdtem” – fogalmazott az ara.

„Nagyon hiányzik neki Heather, és nagyon küzd a hiánya miatti fájdalommal” – jegyezte meg a fiatalasszony. „Azt mondta, megtiszteltetés volt, hogy az oltárhoz kísérhetett, és nagyon boldog, hogy most már van egy másik lánya is. Mondtam Dannek, hogy Heather szelleme ott volt velünk, és boldogabb, mint valaha. Megöleltük egymást, mielőtt kimentünk. De én minden érzelmet éreztem, amit csak lehetett: Izgatott voltam, szorongtam, szomorú voltam Heather miatt, de végtelenül boldog, hogy néhány pillanat múlva feleségül megyek életem szerelméhez. Remélem, az emberek felismerik a szervadományozás erejét. Heather döntése nélkül ma nem lennék itt. A halál tragédia, de a transzplantáció a szépség fénye a tragédia közepette” – érvelt Diana, akinek Heather megmentette az életét.

Így folytatta: „A transzplantáció olyan életet adott nekem, amiről sosem gondoltam volna, hogy valaha is lesz. Ezek a döntések létfontosságúak. Arra kérem az embereket, hogy komolyan gondolkodjanak el ezen. Ne kényszerítsék a családjukat arra, hogy abban a pillanatban döntsenek, amikor gyászolnak.”

Diana Donnarumma gyerekkora óta egészségügyi problémákkal küzdött. 2016-ban gasztroparézist diagnosztizáltak nála, egy olyan gyomor-bélrendszeri rendellenességet, mely meggátolja az emésztőszerveket abban, hogy a megfelelően nyomják tovább az elfogyasztott ételt a rendszerben. A nő állapota annyira romlott, hogy intravénás táplálkozásra kényszerült, ez pedig addig tartott, amíg 2017-ben életmentő transzplantációt nem kapott, Heathertől.

A műtétje 8 órát tartott: Donnelly vékonybelét és vastagbelének jobb oldali részét kapta meg. Bár még mindig hányással és hányingerrel küzd, valamint élete hátralévő részében kilökődés elleni gyógyszereket és szteroidokat kell szednie, mégis azt állítja, jelenlegi állapota ég és föld ahhoz képest, amit a transzplantáció előtt átélt.

„Most már van jövőm” – fogalmazott Diana. „Tényleg megéreztem a barátok és a család szeretetét. Most nem lenne jövőm. Nem házasodnék meg [Heather] nélkül” – hálálkodott a nő, aki kapott egy második esélyt az élettől.

Heather 26 éves volt, amikor egyik barátja születésnapi bulijára tartott, és út közben tragikus balesetet szenvedett. Imádta a gyerekeket, és a szakmájában is velük szeretett volna foglalkozni.

„Rengeteg gyerek volt a temetésén. Egyszerűen hihetetlen volt az a sok kisgyerek, akik ott voltak az óvodákból és mindenhonnan” – emlékezett vissza az édesapja, aki azt is elárulta, mennyire jóleső érzés volt Dianát az oltár elé kísérni: „Nagyon megtisztelő volt, amikor megkért, hogy tegyem meg. Soha nem lett volna rá lehetőségem”.