A férfi reméli, hogy történetének megosztásával felhívhatja a figyelmet erre a betegségre, és elérheti, hogy az emberek ne ítélkezzenek azokon, akiknek Down-szindrómájuk van.

A szülők erőt és biztonságot adnak a gyerekeiknek, és Sader Issa, egy szíriai fogorvos számára a szülei kiemelkedő példát jelentettek, különösen az édesapja, aki bebizonyította, hogy a Down-szindrómás szülők is ugyanolyan szeretőek és gondoskodóak, mint bárki más.

Annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet erre a betegségre, Sader megosztotta szívmelengető történetét arról, hogy nevelte őt fel csodálatos édesapja, és a története valóban rávilágít a Down-szindrómával élő emberek életére.

„Sok nő, miután megtudja, hogy a gyereke Down-szindrómával születik majd, úgy gondolja, hogy ez a lehető legrosszabb dolog az életben, és az abortusz mellett dönt. Örülök, hogy a nagymamám más véleményen volt. Máskülönben én meg sem születhettem volna” – mondta a férfi.

„Apám Down-szindrómás. 21 évig volt apa, férj, családfő. Ez sok ember számára kihívás, és sokan nem képesek rá. De apámnak ez könnyű volt. Ha egy Down-szindrómás szülő ugyanannyi gyengédséget és szeretetet kínálhat, mint bárki más. Ez olyan személyhez vezet, aki érzelmi és szociális egyensúlyban van, és bármit képes elérni, amit akar. Ha választhatnék, hogy ki legyen az apám, akkor sem gondolnék senki másra, és ugyanúgy büszke vagyok rá, ahogy ő is büszke rám” – mondta Sader az édesapjáról.

Sader elárulta, hogy az apja mindig mindent megtett annak érdekében, hogy neki normális élete legyen.

„A tanulmányaim alatt anyagilag, lelkileg és minden tekintetben a legnagyobb támaszom volt” – mondta. A büszke fiú azt is hozzátette, hogy annak ellenére, hogy a Down-szindrómás embereket általában kiszolgáltatott, másoktól függő személyeknek tartják, az ő apja keményen dolgozott azért, hogy biztosíthassa mindazt, amire a gyerekének szüksége lehet.

Valójában apja elhivatottsága késztette őt arra, „hogy a legjobb ember legyen ennek az embernek a kedvéért, aki keményen dolgozott érte”, mivel azt akarta, hogy Jad büszke legyen a férfira, akit felnevelt. Szülei házasságáról Sader azt mondta, az ugyanolyan természetes, mint bármelyik másik házaspár kapcsolata. Néha egyetértenek, máskor pedig nem. Az életük tele van szeretettel, egyszerűséggel és alázattal.

Jad hihetetlenül büszke Saderre és mindarra, amit elért, és gondoskodik róla, hogy ezzel a fia is tisztában legyen.

„Az egyik dolog, amire büszke vagyok, amikor először bemutat valakinek, azt mondja: a fiam orvos. Látni az örömet és a büszkeséget a szemében. Mintha azt mondaná: „Down-szindrómás vagyok, de felneveltem a fiamat, és mindent megtettem, hogy segítsen neki, hogy orvos lehessen. Büszke vagyok rá” – mondta Sader.

Ez a történet megmutatja, hogy bárki képes teljes életet élni, feltéve, hogy a társadalom elfogadással fordul feléje. A Down-szindrómás vagy bármilyen más rendellenességgel rendelkező szülők is a legjobbat akarják a gyerekeiknek, ugyanúgy mint bárki más.