Két óvodás kislány, Jia Sarnicola és Zuri Copeland teljesen meg vannak győződve róla, hogy ikertestvérek. Ha valaki megpróbálja kijavítani őket, akkor tudatják, hogy az illető téved.
A lányok az óvodában találkoztak egymással. Annak ellenére, hogy külsőségre egyáltalán nem hasonlítanak, nagyon sok közös van bennük. Amióta megismerkedtek, elválaszthatatlanok.
Ők nem a legjobb barátok, nem is testvérek, hanem ennél sokkal többek, mégpedig ikertesók.
Jia és Zuri úgy élik az életüket, mintha valóban ikrek lennének, egyforma cipőt és ruhát viselnek, szinte egy napon születtek, mindketten négyévesek. Egyáltalán nem törődnek azzal, hogy különböző anyától születtek, és míg más a bőrszínűk, ők úgy érzik, ennél sokkal mélyebb kötelék húzódik közöttük.
Amikor egy nagyobb gyerek megpróbálta meggyőzni őket arról, hogy nem lehetnek ikrek, az egyik lány elkezdett sírni, és azt mondta, hogy ők márpedig ikrek, mert “ugyanaz a lelkük”.
Jia és Zuri között olyan erős kötelék van, amelyet senki és semmi nem tud megszakítani. Kapcsolatuk egy olyan példa az igaz és őszinte emberi kapcsolatra, amelyből az egész világ sokat tanulhat(na).
