Talán sosem tűnt fel, vagy csak felnőtt fejjel szúrtad ki, hogy gyermekkorod kedvenc rajzfilmfiguráinak mindössze négy ujjat rajzoltak az animátorok. Furcsa egy jellemvonás, meg kell hagyni, de amióta létezik ez a műfaj, azóta él ez a tendencia, még ma is, és igen, magyarázat is van arra, miért hiányzik például Miki Egérnek az ötödik ujjacskája.

A nyugati államok-szülte animációs szereplőket az állatvilágból ragadták ki és ruházták fel emberi jellemvonásokkal. Az egyik magyarázat ebből fakad: helyet adni a valóságnak a fikcióban. A négyujjúság pedig általában ráillik az állatokra – a kutyának és a macskának például tényleg négy „ujja” van.

Aztán, négy ujjat sokkal könnyebb lerajzolni, mint ötöt. Még ma is, amikor a technológia óriásit ugrott az első Disney-rajzfilmek megjelenésétől, és bármilyen animációt életre kelthet, a legtöbb szereplőnek ma is hiányzik az ötödik ujja – talán a hagyomány megőrzése céljából.

Újabb szakemberek által is elfogadott magyarázat, hogy a figuráknak legtöbbször feketével körvonalazott testük van, így sokkal nehezebb az apró részleteket kidolgozni egy parányi felületen. Amennyiben a szereplőknek meglenne mind a tíz ujjuk, a kezeik hatalmasnak tűnnének a testükhöz képest. Még Walt Disney is azt vallotta, hogy ha Miki Egeret öt ujjacskával rajzolták volna, a kezei inkább egy banánhoz hasonlítottak volna, mintsem egy emberi végtaghoz.

A kivételek erősítik a szabályt alapon, természetesen léteznek öt ujjú rajzfilmfigurák is, de azok már komolyabb animációkban szerepelnek. Ezesetben a kezüket a legapróbb részletekig kidolgozzák, a kontúrvonal pedig hajszálvékony.

A négyujjú mesehősök sokkal gyakoribbak a nyugati animáció-iparban, míg Kínában és Japánban inkább öt ujjacskával ábrázolják a szereplőket. De erre is van logikus magyarázat: a keleti kultúrában a 4-es számjegy a halál szimbóluma, ráadásul a kisujj amputálása rutinos büntetési eljárás a maffia berkeiben.