Nem számít, hogy ki vagy, a fontos az, hogy elolvasd ezt a levelet.
Kedves, egyetlen kislányom!
Felnőtt nő vált belőled. Te vagy a ház úrnője, vezeted a háztartást, és még dolgozol emellett, gyereket is nevelsz. Egyszerre fog el mérhetetlen büszkeség, de ugyanakkor sajnállak is. Azért vagyok kissé elkeseredve, mert mindezt segítség nélkül, egyedül viszed a hátadon. Bocsánatodért kell esdekelnem, hogy nem szóltam rád, mikor szaladgáltál fel-alá a szennyeskosárral a lakásban, hogy inkább én elintézem a mosást, te addig pihenj pár percet. Sosem álltam ki melletted, és nem mondtam azt, hogy a férjed is segíthetne neked, nem kell agyonhajszolnod magad. De hogy mondhattam volna mindezt el, mikor én sem segítettem soha édesanyádnak, mikor a házimunkát végezte. Te édesanyádtól ezt láttad, a férjed pedig egy olyan apától tanult, mint én. Ő sem segít semmit, ahogyan én is csak elvártam, hogy kiszolgáljanak. Elnézést kérek az ő nevében is tőled. És elnézést kérek az összes hasonlóan viselkedő férfi nevében is, akik rossz példát mutatnak fiaiknak.
De változtatni sosem késő. Ezentúl mindent megteszek, hogy édesanyádat tehermentesítsem a háztartási feladatoktól. Lehet, hogy nem fogok tudni ínyecfogásokat készíteni a konyhában, de a szennyes ruhák kimosásában ezentúl hasznomat veheti.
Ideje pótolnom a mulasztásaimat.
Édesapád
