Bár nehéz lehet elhinni, de vannak olyan halálosan beteg gyerekek, akiknek nincs családjuk, és senki nincs, aki szeretné őket. A 65 éves Mohamed Bzeek a kaliforniai Azuzából azonban annak szentelte az életét, hogy változást hozzon ezeknek a gyerekeknek az életébe.
1989 óta fogad be gyerekeket az otthonába, akkor még feleségével, Dawnnal kezdtek nevelőszülőkként tevékenykedni. 1991-ben az egyik nevelt gyerekük elhunyt, és ez megváltoztatta a szemléletmódjukat – eldöntötték, hogy azontúl csak súlyosan beteg gyerekeket fogadnak.
„A kulcs az, hogy úgy kell őket szeretni, mintha a sajátjaid lennének. Tudom, hogy betegek. Tudom, hogy meg fognak halni. Emberként mindent megteszek, a többit pedig Istenre bízom” – mondta Mohamed.

Mohamed és Dawn egyszerűen nem tudták elviselni a gondolatot, hogy ezeknek a súlyosan beteg gyerekeknek nélkülözniük kell a szülői szeretetet, különösen életük utolsó hónapjaiban.
A házaspár 2013-ban elvált, de Mohamed azóta is tevékenykedik nevelőszülőként, és mindent megtesz annak érdekében, hogy változást hozzon a beteg gyerekek életébe Kalifornia államban.
A férfi eddig 10 nevelt gyerekét veszítette el, némelyikük szó szerint a karjai közt halt meg. Eddig összesen 80 gyerekről gondoskodott. „Az egyetlen otthon, ami haldokló gyerekeket fogad be Los Angelesben, az én otthonom” – magyarázta a férfi.
Mohamed jelenleg egy 6 éves kislány gondozásának szenteli magát, aki egy ritka agykárosodástól szenved, ezért vak és siket, és bénák a végtagjai. Állapotából adódóan éjjel-nappal ápolásra szorul.
„Tudom, hogy nem hall, nem lát, de mindig beszélek hozzá. Mindig a karomban tartom, játszok vele, megsimogatom. Vannak érzései. Van lelke. Ő is egy emberi lény” – mondta Mohamed.
Amikor a lány mindössze két éves volt, az orvosok úgy látták, már semmit sem tehetnek érte, de Mohamed gondoskodásának köszönhetően négy évvel később még mindig életben van, és küzd az életéért.
„Ezeket a gyerekeket otthagyják a kórházban, ahol megszületnek. A családjuk nem ad nekik nevet. A papíron, amivel hozzám kerülnek, csak annyi áll: kisfiú, vagy kislány. Én nevezem el őket. Én adok nekik nevet” – magyarázta Mohamed, aki líbiai bevándorló, és 40 évvel ezelőtt költözött az Egyesült Államokba, hogy elektronikai mérnöknek tanuljon.
A férfi elismerte, hogy a halálosan beteg gyerekek gondozása megviselte őt az elmúlt évtizedekben.
„Tudom, hogy szívfájdalommal jár. Tudom, hogy sok munka, és hogy néha fáj. Szomorú vagyok. De szerintem segítenünk kell egymásnak” – mondta Mohamed. Munkája nem maradt észrevétlenül. A kaliforniai örökbefogadási közösségben igazi hírnévre tett szert.
„Ha valaki felhív minket, és azt mondja: Ennek a gyereknek otthonra van szüksége, csak egy név jut az eszünkbe. Ő az egyetlen, aki olyan gyerekeket fogad be, akik valószínűleg nem maradnak életben” – mondta Melissa Testerman, egy szociális munkás, aki a gyerekek elhelyezésével foglalkozik.
