A Hit Man – vagy magyar címén A bérgyilkos, aki nem is volt – a Netflix egyik legújabb sikertörténete, ami a kritikusokat és a nézőket egyaránt meggyőzte, és úgy tűnik, ez lesz az idei nyár egyik legsikeresebb akció-vígjátéka, amit egy csöppnyi romantika is fűszerez.

A film egy valós történeten alapul, Gary Johnson nyomozó történetét követi, aki bérgyilkosnak adta ki magát, de valójában nem hajtotta végre a gyilkosságokat, amikre felbérelték, csak az volt a dolga, hogy vallomásra bírja a megbízókat. A film ebből a szituációból indul ki, és elképzeli, mi történt volna, ha Johnson történetesen beleszeret az egyik megbízójába.

A Hit Man rendezője Richard Linklater, akinek a nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint a Sráckor (Boyhood), a Rocksuli (School of Rock), illetve a Mielőtt felkel a Nap (Before Sunrise), valamint ennek két folytatása, a Mielőtt lemegy a Nap (Before Sunset) és a Mielőtt éjfélt üt az óra (Before Midnight). Egyértelműen kijelenthető tehát, hogy olyan rendezővel van dolgunk, aki jócskán rendelkezik tapasztalattal, és aki már sokszor bizonyított.

A főszerepben Glen Powell látható, aki a forgatókönyv megírásából is kivette a részét, és akit a közönség legutóbb a Top Gun: Maverick-ben láthatott.

Úgy látszik, minden adott tehát az elsöprő sikerhez, és a film a legtöbb néző és kritikus szerint valóban nagyszerű kikapcsolódásként szolgál, de ezzel mégsem ért mindenki egyet. Erik Kain filmkritikus a Forbes magazinban megjelent cikkében afeletti csodálkozást fejezte ki, hogy lehet ez a film ekkora siker, mikor szerinte valójában egy roppant gyenge alkotásról van szó.

„Értetlenül állok ez előtt. Teljesen el vagyok képedve. Mintha az egész világ megőrült volna, és csak engem, meg még egy maroknyi embert hagyott volna hátra. Mi folyik itt? Azt mondanám, hogy a kritikusok biztosan megőrültek, de ezúttal a közönség is velük tartott” – írta Kain, aki szerint a Hit Man leginkább olyan, mintha három különböző filmet próbált volna meg összeilleszteni valaki, meglehetősen ügyetlenül.

„A furcsa vígjáték, ahol Glen Powell karaktere, Gary Johnson ostoba jelmezekbe öltözik, és bolondos személyiségeket ölt magára, hogy bűnözőket csapjon be hamis bérgyilkosként; a romantikus komédia (amit Jason Fraley kritikus viccesen „Gary ötven árnyalataként” jellemzett); és végül a hamis film noir rész, ami végképp meggyőzött arról, hogy ennek a filmnek fogalma sincs arról, mi akar lenni. Ahhoz képest, hogy a Hit Man az identitásról szól, a film egyáltalán nem rendelkezik ezzel.”

„Akkor miért rajonganak érte ennyire a kritikusok és a mozilátogatók? A főszereplő Glen Powell jóképű, könnyed bája miatt? Adria Arjona perzselő szépsége miatt? Powell legalább vicces. De Arjona alapvetően egy személyiség nélküli karakter. Nincs háttértörténete, nincs felfedezésre váró élete, nincs jellemfejlődése. Csak megjelenik és dögösen néz ki” – foglalja össze a kritikus, aki nem érti, mit látnak az emberek ebben a szerinte felejthető alkotásban, amire ő maximum két csillagot adna a négyből.