Miután alkoholista szülei elhanyagolták, Oxana Malaya közel 5 évig élt egy kutyafalkával – és a velük töltött idő alatt eltanulta az állatok viselkedését. A most 40 éves nő „vad gyerekként” vált ismertté a médiában, és bár rengeteget fejlődött, soha nem sikerült tökéletesen beilleszkednie a társadalomba.
Az ukrán származású Oxana Malaya története bejárta az egész világot. 1983-ban született egy ukrajnai faluban, alkoholizmussal küzdő szülei súlyosan elhanyagolták, és egy éjszaka kizárták a házból. Az akkor 3 éves kislány Naida nevű kutyájuk mellett keresett menedéket, és a következő 5 évben lényegében egy falka kóbor kutya mellett nevelkedett, és elsajátította az állatok viselkedését. Mire a hatóságok rátaláltak, teljesen úgy viselkedett, mint egy kutya: négykézláb járt, ugatott és a földön aludt.
„Anyának túl sok gyereke volt. Nem volt elég ágyunk” – nyilatkozta később Oxana a 60 Minutes című műsornak. Amíg a kutyákkal élt, nyers hússal és ételmaradékokkal táplálkozott, közben pedig fokozatosan elveszítette a beszédkészségét, ehelyett ugatással és morgással kommunikált. „Beszéltem hozzájuk, ők ugattak, én pedig megismételtem. Így kommunikáltunk” – magyarázta.
A szokatlan esetre évekig senki nem figyelt fel, egészen addig, amíg Oxana egy alkalommal meg nem ugatta az egyik szomszédot. Amikor a hatóságok végül közbeléptek, a kutyák annyira védelmezték a kislányt, aki immár közéjük tartozott, hogy a rendőröknek előbb étellel kellett elcsalogatniuk az állatokat, hogy egyáltalán a közelébe mehessenek – írja a Twice.hu.
A lány ezután egy gyerekotthonba került, ahol évekig tartó intenzív, speciális terápiában és nevelésben részesült. „Inkább hasonlított egy kiskutyára, mint egy ember gyerekre” – mondta az intézet igazgatója a 60 Minutes műsorának adott interjúban. „A nyelvét mutogatta, amikor vizet látott, és a nyelvével evett, nem pedig a kezével.”
Annak ellenére, hogy Oxana csaknem 8 éves koráig nem beszélt emberi nyelven, viszonylag gyorsan elsajátította a nyelvet és más alapvető készségeket, az orvosok azonban úgy gondolták, valószínűleg soha nem sikerül tökéletesen rehabilitálniuk, és kételyeik beigazolódtak. Bár mostanra már 40 éves, a kutatók még mindig úgy vélik, hogy fejlettségi szintje és értelmi képességei egy 6 éves gyerekéhez hasonlíthatók.
Oxana Malaya ma egy speciális gondozóotthonban él, ahol ideje nagy részét állatok gondozásával tölti. Bár sokat fejlődött, időnként még mindig visszatér a kutyáktól tanult viselkedésmintákhoz. „Amikor magányosnak érzem magamat… négykézláb járok. Én így viselkedek, amikor magányos vagyok. Mivel nincs senkim, kutyákkal töltöm az időmet, sétálok, és azt teszem, amit éppen akarok. Senki sem veszi észre, hogy négykézláb járok” – mondta Oxana.
Oxana Malaya esete az öröklés-környezet vita állandó tárgyát képezte a kutatók körében, ami arra a kérdésre utal, hogy az ember tulajdonságai, hajlamai (pl. betegségekre) és egyéb jellemzői inkább genetikai tényezőknek, vagy környezeti hatásoknak tudhatók be.
Oxana esete egyértelműen azt mutatja, hogy a nevelésnek nagy hatása van a személyiség kialakulására. Az elmúlt években az epigenetika, vagyis annak tanulmányozása, hogy a környezeti tényezők hogyan változtatják meg a gének működését, szintén erre a következtetésre jutott. A tudósok mostanra bizonyos fokú konszenzusra jutottak abban, hogy mind a természet, mind a nevelés fontos szerepet játszik a személyiség kialakításában.
Ez gyakran megfigyelhető a szélsőséges érzelmi zavarok, mentális betegségek vagy személyiségzavarok esetében. Ennek egyik kiemelkedő példája a pszichopátia, amely gyakran öröklődik, de intenzíven negatív környezeti tényezők váltják ki azt ténylegesen.
„A korai gyermekkorban bekövetkező epigenetikai stresszhatások bizonyos genetikai tulajdonságokat, például a pszichopátia jellemzőit rossz irányba fordíthatják” – írja Dr. Caroline Leaf. „A bántalmazásból, traumából vagy elhagyatottságból származó kortizol a szocializációs képességük fejlődését befolyásolva alakíthatja azt, ahogy ezek az emberek másokkal interakcióba lépnek.”
Az úgynevezett vad gyerekek vagy állatok által felnevelt gyerekek, mint Oxana is, nagyon nehezen illeszkednek vissza az emberi társadalomba, mivel fejlődésük kritikus szakaszában a szocializáció és a nyelvi készségek hiányoznak az életükből. Bár sok elvadult gyerek, mint például Oxana Malaya, bizonyos fokig vissza tudja nyerni ezeket a készségeket, Susan Curtiss nyelvészprofesszor szerint, aki tanulmányozta egy másik hasonló gyerek, Genie Wiley esetét, akit az édesapja évekig egy székhez kötözve tartott, a nyelvi képességek ablaka 5 és 10 éves kor között bezárulni látszik. Ezt követően még lehet némi kommunikációs készséget és szókincset szerezni, de a nyelvtani megértés és a mondatokban való kommunikáció képessége valószínűleg már nem lesz lehetséges.
