Egy átlagosnak cseppet sem mondható anya-lánya eset látott nemrégiben napvilágot, amelyben a huszonévesek táborát erősítő anyuka csupán hírnévből ismeri a korosztályára jellemző féktelen bulizásokat és önfeledt fiatalságot.

A mindössze 21 éves Hunter Nelson a szabad élete helyett már egészen kicsi korában úgy döntött, hogy felelősséget vállalva magához vesz egy kiskorú kislányt, aki most 15 éves és örökbe fogadja őt – írja a New York Post.

A furcsa anya-lánya párost azonban szinte minden nap ér valamilyen szintű atrocitás, különösen a kislány iskolája felől érkeznek a meglepőbbnél meglepőbb reakciók.

„Egyetlen szülőtársam vagy iskolai alkalmazott sem vesz engem komolyan” – fakadt ki a TikTok-on a fiatal anyuka, akit nagyon felháborít a külvilág hozzáállása az ők családi életükhöz.

„Mindig megkapom a kérdést, amikor a lányom iskolai rendezvényeire látogatok el, hogy melyik osztályhoz tartozom? Meg azt is, hogy egyáltalán hogyan fogom megtanítani autót vezetni, amikor nekem is épp egy kis ideje lett meg a jogsim. Imádom, hogy mindig mindenki mindent túlgondol.”

Az édesanya aggodalmaira és dühére aztán számtalan kommentár érkezett a felhasználóktól.

„Ha jól értem, akkor 6 éves voltál, amikor magadhoz vetted a kislányt?” – szegezték rögtön Hunternek a kérdést. „Mégis mi történt, amiért így kellett döntened?”

A kérdések és spekulációk tömkelegére aztán Nelson egy válaszvideóval reagált.

„Mindenkit megnyugtatok, nem 6 évesen fogadtam őt örökbe, hanem nemrég zárult le a testvérem elhelyezésének procedúrája. És úgy éreztem, hogy ez a legbiztonságosabb módja annak, hogy együtt maradjunk” – magyarázta Nelson, aki arra is kitért, hogy a lányok az édesapjukat még 2015-ben vesztették el, majd rá egy fél évre a kis féltestvére, Gracie édesanyja is elhalálozott, így a kislány árván maradt.

Nelson kötelességének érezte, hogy segítsen féltestvérén, így közös megegyezés alapján elindították az örökbefogadási procedúrát, habár a 15 éves kislánynak elsőre nem igazán tetszett az ötlet.

„Gracie sokáig nem akart velem jönni. Nagyon hosszú időbe telt, míg kirángattam a depresszióból és véget vetettünk az öngyilkos hajlamainak. Úgy éreztem, hogy csakis úgy vigyázhatok rá, ha itt van mellettem” – foglalta össze a velük történteket Hunter, aki azóta is töretlen lelkesedéssel látja el a törvényes gyám mindennapos feladatait abban reménykedve, hogy egyszer a közvélemény is lefogadja őt teljes értékű szülőként.