Amint beköszönt a december, minden gyerek arra a pillanatra vár, hogy végre megírhassa a kívánságait előbb a Mikulásnak, majd az Angyalnak, Kisjézusnak vagy a Télapónak – attól függ, ki hogyan nevezi. Ez az az egyedi alkalom, amikor a kicsik bármit kérhetnek. A legnagyobb vágyaikat vethetik papírra anélkül, hogy a szüleik lebeszélnék őket róluk.

1915 decemberében, a 7 éves Homer Mellen is levelet írt a Télapónak, amelyben ő is felsorolta a karácsonyi kívánságait. Az udvarias fogalmazás és a precíz kézírás megmutatja, hogy akkoriban sokkal egyszerűbbek voltak a dolgok, mások voltak az értékek, és az emberek sokkal egyszerűbben éltek. A kis Homer levele mai napig fennmaradt, és családi ereklyeként öröklődött generációról generációra, míg Laurie Bloomfield, Homer Mellen unokája, 2013-ban nyilvánosságra nem hozta.

Hogy mennyit változott nagyjából 100 év alatt a világ a fenti levélhez képest abból is kiderül, hogy Drew Magary felolvasta a kislánya Télapónak írt idei kívánságlistáját, amelyben többek között egy iPod touch és 1000 dollár szerepelt, valamint egy „apróság, amely bármikor bármivé válhat”. A lista enyhén szólva extravagáns, és cseppet sem hasonlít azokhoz a gyermeki igényekhez, melyekkel a kis Homer 1915-ben még vígan beérte volna.

„Kedves Télapó!” – indította ceruzával írt levelét Homer Mellen.

„Légy szíves küldj nekem egy doboz festéket, továbbá egy kilenccentes olvasót és egy iskolatáskát, amibe beletehetem őket. És ha van diód, cukorkád vagy játékod, kérlek, küldj nekem is. Egy hétéves kisfiúnak fogsz örömet szerezni” – írta alá végül a kívánságlistáját a gyerek.

Ez a rövidke levél rávilágított arra, mennyire gyakorlatiasabbak voltak akkoriban a gyerekek, és hogy valójában az emberek sem halmozták magukat tele fölösleges dolgokkal. Csak a legszükségesebbet vették meg, a luxuscikkeknek számító édesség vagy játék pedig bónusz volt, semmiképp sem az az ajándék, amit mindenáron meg szerettek volna kapni.

Ehhez képest, manapság a gyerekek, és még a felnőttek sem igazán értik, milyen lehet ennyire egyszerűen élni. Már elfelejtettük, hogyan kell csak az alapszükségleteinket kielégíteni, a kívánságainkat pedig a második helyre ejteni. Persze nem meglepő ez egy olyan társadalomban, mely a fogyasztásra orientált, amikor az azonnali kielégülés keresése tekinthető a normálisnak, melyet a modern online vásárlás és az árucikkek elérhetősége könnyít meg.

Egy évszázaddal ezelőtt az emberek keményen dolgoztak azért, hogy megengedhessék maguknak azokat a dolgokat, amelyek a legfontosabbak voltak számukra. Felismerték a birtokukban lévő dolgok értékét, és azok valóban különlegesek voltak számukra. Ezzel szemben, a helyzet hatalmasat változott az elmúlt évtizedekben. Az internet és a modernizáció valósággal felforgatta az emberiséget. Összekötött minket, és megszüntette a távolságokat, azonban elszakított bennünket a valóságtól.

De még semmi nincs veszve. Ebben a felpörgött, mindent is előteremtő világban is lehet tudatosabban élni. Nem bűn ma sem, ha az ember a legfontosabb dolgokat helyezi előtérbe, és luxusnak tekinti mindazt, ami az alapszükségletein kívül esik. Érdemes lemondani azokról a dolgokról, melyek bálványként foglalják el a szívünket, hogy hely maradjon azoknak, amik igazán értékesek.

A valódi ajándékot nem annak árában, nagyságában, cicomájában mérik. És főleg most, karácsonykor, a lélek boldogságát nem a hegyekben álló ajándékok hozzák el, hanem az együttlét és a szeretet.

Köszönjük neked, Homer Mellen, hogy emlékeztettél minket erre!