Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Doily.hu exkluzív Facebook csoportjába!

„Anyám felbecsülhetetlen értékű élettel ajándékozott meg.”

Kis Edie Beale, 1917-2002

Kis és Nagy Edie-ként ismerték őket, anya és lánya voltak, akiket igen különös kapcsolat kötött össze… Drew Barrymore és Jessica Lange jóvoltából életre kel a Grey Gardens kúria lakóinak élete az HBO saját gyártásában készült, két Arany Glóbusszal és hat Emmy-díjjal jutalmazott drámájában, a Két nő – egy házban, amely május 23-án debütál az HBO műsorán.

A két Edie életét bőségben és előjogok birtokában élte, nekik is jutott egy kicsi abból a figyelemből, amiben közeli rokonuknak, Jacqueline Kennedy Onassisnak része volt. Kezdetben mindenük megvolt: szépség, tehetség, gazdagság, negyven év leforgása alatt azonban életük az elszegényedés drámájává züllött, amelyet East Hampton-i házuk, a Grey Gardens egyre omladozó falai között éltek – szinte teljes elszigeteltségben és nyomorban. Majd 1975-ben egy dokumentumfilm teljesen felforgatta az életüket, és hirtelen hatalmas kultuszt épített köréjük.
1973-ban Albert és David Maysles filmkészítők beléptek két vonzó, különc hölgy, Nagy Edie és Kis Edie Bouvier Beale (Jacqueline Bouvier Kennedy rokonai) különös világába. A Maysles fivérek a hat hét alatt – amit az omladozó, 28 szobás East Hampton-i kúriában töltöttek a remeteként élő anya-lánya kettőssel – megörökítették a két nő mindennapi életét a maga cenzúrázatlan, őszinte valójában a „Grey Gardens” című dokumentumfilm számára. Nem nagyon sejtette akkor még senki sem, hogy a 100 perces dokumentumfilm kiragadja a két hölgyet a teljes ismeretlenségből és valódi kultuszt épít köréjük, ahogy örökségük az évek folyamán egyre gazdagabb formátumot ölt.

Harmincöt évvel később a dokumentumfilmet keretként használó Michael Sucsy író-rendező a Két nő – egy ház számára írt eredeti forgatókönyve finoman ironikus pillantást vet a Beale-ház kulisszái mögé és az egyedi anya-lánya kapcsolatra. A négy évtized történetét elmesélő film a két Edie dokumentumfilm előtti csillogó és tehetős életére és az elszegényedési folyamat körülményeire összpontosít.

Drew Barrymore Kis Edie-t és Jessica Lange Nagy Edie-t játssza a Két nő – egy ház c. filmben. A Michael Sucsy által írt forgatókönyv és a Sucsy és Patricia Rozema által írt tévéjáték alapján rendezett dráma az anya-lánya páros korai éveit meséli el, valamint a Maysles fivérek kultikus dokumentumfilmjének készítését eleveníti fel.

További szereplők: Malcolm Gets, Daniel Baldwin, Ken Howard és Jeanne Tripplehorn (Jacqueline ‘Jackie O.’ Kennedy Onassis).
Vezető producerek: Lucy Barzun Donnelly, Rachael Horovitz és Michael Sucsy.
Producer: David Coatsworth.

„Amikor elolvastam a forgatókönyvet, nagyon izgatott lettem” – lelkendezik Drew Barrymore. „Azt gondoltam, ez az egyik legjobb forgatókönyv, amit életemben olvastam. Lenyűgözött, hogy milyen utat jártak be ezek a nők. A nem nő és férfi közötti, hanem anya-lánya közötti „szerelmi” történet epikus ívűnek, mégis már-már klausztrofobikusan intimnek tűnt számomra. Egyfajta fantáziavilágban éltek, és nem voltak hajlandók észrevenni, valójában milyen körülmények között. Az, hogy ott voltak ők egymásnak, elég volt ahhoz, hogy túléljék azt az őrületet, ami abban a házban zajlott, és elég volt ahhoz, hogy minden mást veszni hagyjanak, és semmi más ne számítson.”

Drew Barrymore évek óta rajongott a dokumentumfilmért és a könyvtárában őrzött is egy példányt. Már tisztában volt a művet övező kultuszjelenséggel, amikor megkapta Michael Sucsy forgatókönyvét. „Soha ilyen keményen nem készültem még szerepre” – ismerte el Barrymore, aki teljesen belevetette magát a szerepbe. Hónapokig járt beszédtanárhoz, és koreográfusokkal dolgozott a táncjelentekre készülve. Műfogat és kontaktlencsét viselt, és átmaszkírozták (átlagban naponta három órát töltött a maszkmesterek keze alatt); ezenkívül más mentalitást vett fel. A fegyelmezett Barrymore három hónapra „kirekesztette” a barátait is az életéből, kikapcsolta BlackBerry-jét, mobiltelefonját és laptopját. Olyan könyveket olvasott, amelyekre Edie utal a dokumentumfilmben, éjszaka pedig Edie személyes naplóját lapozgatta. Fontosnak tartotta, hogy minden nap a New York Times 1930-as és 1970-es évek közötti kiadványait olvassa abban az időrendi sorrendben, ahogy Kis Edie olvasta volna.
„Nagyon el volt szigetelve, és kétségbeesetten szabadulni szeretett volna abból a ketrecből, amibe saját magát zárta” – magyarázza Barrymore. „Úgy éreztem, nem értem meg őt, ha nem zárom magam ugyanúgy ketrecbe.”
Bár a mai ízlés szerint kicsit rendhagyó volt az öltözködése, Kis Edie-t mégis sokan divatteremtőnek tartják. A mindennapi darabok egyedi keverésével különleges saját stílust hozott létre.
Látványos sál- és fejkendőgyűjteményével alopécia (hajhullás) nevű betegségét rejtegette. Az ötvenes évek vége felé már sohasem hagyta a fejét fedetlenül. A pulóverek, nadrágok és szoknyák improvizatív használata (a fejére kötözte és brossal díszítette azokat) adta egyéni megjelenésének lényegét. Számos divatmagazin hódolt előtte, és oldalakon keresztül mutattak be olyan divatterveket, amelyeket az ő forradalmi öltözetei ihlettek.
„Ő volt az egyik legnagyobb újító a divat területén” – mondja Barrymore. „Nem érdekes, hogy egy házban bújt meg és sosem akarta, hogy a világ lássa? Mégis, amikor a Maysles fivérek elkészítették dokumentumfilmjüket, a világ szeme elé tárták a stílusát, ami teljesen elképesztő volt.”

„A film, amit az alkotók készítettek a dokumentumfilmből a két hölgy portréjának megfestésével, lenyűgöző és egy kicsit kísérteties is” – mondja Jessica Lange. „Az ember beleszeret ebbe a két nőbe, akik olyan különcök és olyan rendkívüliek, és különböznek mindenkitől, akit ismerünk.”
A forgatás alatt Jessica Lange szinte éjjel-nappal a „Grey Gardens” című DVD-t tanulmányozta, és beszédtanárral is dolgozott, hogy elsajátítsa Nagy Edie hanghordozását és sajátos modorosságait, ezzel nagyban megkönnyítve, hogy a szereplő bőrébe bújjon.
A szerep megkívánta tőle, hogy számos dalt elénekeljen, és Lange teljes mértékben eleget is tett a kihívásnak – félelem vagy fenntartások nélkül –, annak ellenére, hogy nem tartja magát énekesnőnek. „Ha már elvállaltam ezt a szerepet, bátran akartam eljátszani” – mondta. „Nem akartam, hogy bármi megfélemlítsen, vagy korlátozzon, mert az nem lett volna a karakterhez illő.”
Lange szerint „sok mindent folyamatosan le kellett követni”, ahogy Nagy Edie 38 évesből lassan 77 évessé vált. Az éneklés és a tánc elsajátítása mellett így a színésznőnek az idősödő karaktere változásával összhangban szintén alakulnia kellett, ami kihatott a maszkra is.
„Mindenfélét kell csinálni, ahogy a karakter öregszik, tudja” – mondja Lange. „Kell arra is gondolni, mi történik az ajkakkal. Mi történik az arc izomberendezésével, ahogy minden megereszkedik? Honnan jön ki a hang, amikor az ember 70 éves 30 éves korához képest? És mindezek mellett még egy akcentust is végig fenn kellett tartani!” Lange elismerően nyilatkozik csapatáról: a maszk, a fodrász, az öltöztetető, a koreográfus csapatokról, valamint a beszéd- és énektanárokról, akik mind segítettek neki Nagy Edie Beale-lé válnia.