Rumer Pakisztánban született, és élete első éveit ott is töltötte, 7 testvér között a legfiatalabbként. Apja főmérnökként vett részt a Tarbela-gát építésében, Islamabad-tól 30 mérföldre észak-nyugatra. A kis Rumer TV és újságok nélkül, egy zárt és összetartó környezetben kezdte az életét. Természetesen itt érték az első zenei hatások is. Családja visszafogottan vallásos volt, a testvéreivel pedig sokat énekeltek együtt, saját szórakoztatásukra is. Bátyja, Rob adta Rumernek első gitárját, amin a kislány magától tanult meg játszani. Ezen a gitáron írta évekkel később első albumát, a Seasons of My Soul– t is.
Az élet azonban megváltozott, amikor a család az Egyesült Királyságba, New Forestbe költözött. Rumer itt kapott rá a tévézésre, a színes szélesvásznú musicalekre. Judy Garland volt a nagy kedvence – imádta a régi zenés filmeket, ez hallatszik is ‘Slow’ és ‘Come To Me High’ című dalaiban. “Népzenei hatások is találhatók a dalaimban, hiszen ezen nőttem fel” – meséli. “Ám amint gitáron kezdtem dalokat írni, elkezdtem ezeket ötvözni a filmzenés hatásaimmal. Imádom a romantikus dallamokat!”
Nem sokkal azután, hogy Angliába költöztek, a szülők elváltak, ekkor Rumer még csak 11 éves volt. Ekkortájt tudta meg azt is, hogy biológiai apja nem az, akit ő annak ismer, hanem a család pakisztáni szakácsa, akivel nyelvész édesanyja egy rövid viszonyt folytatott. A válás után Rumer Carlisle-ba költözött nevelőapjával. 16 évesen kezdett el járni a devoni Művészeti Iskolába, ahol hamarosan csatlakozott a La Honda nevű indie-rock zenekarhoz. A Radio 1 és az NME magazin támogatását is élvezhették. Ám ekkor Rumer édesanyjánál mellrákot diagnosztizáltak, és ő visszaköltözött New Forestbe, hogy ápolhassa. Koncertszervezésből, dráma-tanításból tartotta el magát, és rövid ideig dolgozott a Művészeti Tanácsnak is. Az első dalait édesanyjának írta, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz.
Édesanyja 2003-ban halt meg, az elvesztéséről és az ezt követő “túlélő-szakaszról” szól a ‘Healer’ című dal. Rumer Londonba költözött, és egy kommuna tagja lett, amely afféle gyűjtöhelye volt a társadalom kivetettjeinek. Rengeteg dal született ebben a környezetben, például a gyönyörű ‘Blackbird’, mely arról a felismerésről szól, hogy készen áll visszatérni a való világba. “Az a dal volt a fordulópont” – mondja. – „Ez adta a bátorságot, hogy megpróbáljak valamire jutni a zenémmel.”
A kezdet persze nem volt könnyű, és Rumer mindenfajta munkát elvállalt a megélhetésért. Volt pincérnő, pultos, hotelportás, popcorn-árus, tanár, fodrász, de dolgozott a Regent Street-i Apple boltban is, ahol I-podokat javított. A siker sem jött tálcán: 10 éven keresztül fellépett mindenhol, ahol tudott, és azt remélte, hogy valaki meglátja őt, és felismeri a tehetségét. Ez a valaki végül a TVs és musicalszerző Steve Brown lett, aki épp basszusgitáros fiának zenekarát nézte meg egy klubban, egy afféle “szabad a mikrofon” estén. A sok fellépő között ott volt egy ideges lány egyszál gitárral, aki 10 perc alatt elvarázsolta a szakembert. Brown hamarosan Rumer producere és társszerzője lett. Az első kislemez a ‘Slow’ lett, mely egy viszonzatlan szerelemről szól, arról, hogy lassítsunk, ne essünk azonnal szerelembe.
Az sem hétköznapi sztori, ahogy a managere rátalált: a manager feltett egy kérdés a facebook-profilján, mely szerint: “Ki a leginkább alulértékelt ember, akit ismersz?” Öt, egymást nem ismerő ember válaszolta azt rá, hogy ‘Rumer’. Amint az ATC Management leszerződtette őt, az ajtók elkezdtek megnyílni Rumer előtt, és hamarosan szerződést kapott az Atlantic Records-tól. Első albuma, a saját szerzésű Seasons of My Soul, mely az Egyesült Királyságban már platinalemez, nálunk is kapható. Rumer két jelölést is kapott a Brit Awards-on: a Legjobb Brit Új Előadó és a Legjobb Brit Női Előadó kategóriákban.
“Nem érdekel, mi a népszerű, vagy divatos. Csak valami minőségit, időtállót akartam létrehozni, mert én magam is ilyen zenéket szeretek.”
A SEASONS OF MY SOUL MÁR NÁLUNK IS KAPHATÓ!!!!
