Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Doily.hu exkluzív Facebook csoportjába!

Nincs újságíró ezen a világon, aki ne vágyna arra, hogy interjút készítsen a ma 80 éves Sir Philip Anthony Hopkinsszal, Hollywood egyik legnagyobb színészével, az emberóriással, akinek élettapasztalataiból csak tanulni lehet, és akinek az intelligenciája valósággal főhajtásra kényszerít.

Anthony Hopkins: "Azt hiszem, ez a vég, mi már nem tehetünk semmit, robbanni fog minden, bármi is történjen.”

Hopkins nem csupán egy híresség, akivel kortárs lenni megtiszteltetés, hanem egy lenyűgöző személyiség, aki már abban a korban van, amikor az ember bármit a nevén említhet anélkül, hogy bárkinek bármivel is tartozna, és ő ki is használja! Íme egy exkluzív beszélgetés a férfival, aki maga a nagybetűs Élet.

A brit színészt Miranda Sawyer, brit újságíró kérdezte, aki a The Guardian hasábjain publikálta az interjúból összekovácsolt értékes anyagot. A beszélgetésből egy magával megbékélt Anthony Hopkinst ismerhetünk meg, aki nem akar belekeveredni a világ dolgaiba, aki utálja a politikát, és aki nyíltan válaszol az újságíró kérdéseire, nem rettenve vissza a témaválasztástól.

A színész nemrég ünnepelte 80. születésnapját, de ragaszkodott ahhoz, hogy Miranda baráti közelséggel szólítsa („Tony please”). Kirobbanó formában van, és boldogabb, mint valaha. Immár 15 éve él boldog házasságban Stellával, aki arra ösztönözte őt, térjen át az egészséges táplálkozásra. Imád festeni és zenét komponálni. Mindennél jobban azonban a munkáját szereti. „Ó, igen, a munka az, ami működésbe hoz. A munka az, ami feltölt energiával.” – mondja, miközben az az érzésed támad, hogy félbeszakítod őt a teendőiben, és hogy most, ebben a percben pattan fel a székéből, és rohan a forgatások helyszínére!

Az interjú Rómában készült, ahol Hopkins épp a Netflix egyik sikersorozatán dolgozik. A Benedek és Ferenc pápa viszonyát boncolgató produkcióban Benedeket alakítja, és imádja a szerepét: „Holnap a Szixtuszi Kápolnában forgatunk!” – ahogy pedig kiejti a szavakat, a szeme is felcsillan, miközben a Vatikán felé pillant a lakása ablakából.

Anthony Hopkins: "Azt hiszem, ez a vég, mi már nem tehetünk semmit, robbanni fog minden, bármi is történjen.”

Anthony Hopkins gyakran merít ihletet a múltjából ahhoz, hogy megtalálja az utat a szerepeihez. Hannibal Lecter szerepében például síri nyugalmat színlel, amitől égnek áll a hajad. De a könnyek is tudnak csorogni ám az arcán, amikor például a kemény munkáról, az öregkorról és a férfiasságról mesél. Hogy nem tartja a kapcsolatot a lányával, bár érzékenyen érinti, azt is megtanulta kezelni: „Sok évvel ezelőtt elfogadtam ezt. Az ő választása, élnie kell a saját életét. Mindig azt mondom a fiataloknak, ha a szülők az agyadra mennek, költözz el. Nem kell lelőnöd őket, csak hagyd őket békén, és menj el, ha úgy érzed, visszahúznak téged.” – fogalmazott Hopkins.

Felidézve a karrierje kezdetét, türelmetlenül várta a sikert és azt, hogy híres legyen. Sokat tanult az idősebb generációktól, tehetsége pedig kibontakozni látszott, de nem volt eléggé kifinomult.

„Éreztem, hogy rejlik bennem valami, de hiányzott belőlem az önfegyelem. Lobbanékony természetem volt, és szükségem volt arra a bizonyos becsavarozási mechanizmusra.” – magyarázta Hopkins. Lázadó volt, és nem találta a helyét a szerepek között, meg úgy amúgy a filmek világában sem. Akkor értette meg, hogy őt nem lehet helyhez kötni, egy magányos farkas, aki még 50 évnyi karrier után is ugyanezt érzi: „Nincsenek színész barátaim.” – szögezi le.

Hopkins azt is bevallotta, képtelen tétlen ülni és céltalanul dolgozni, ettől megbolondul. És amikor dühbe gurul, senki sem állhat az útjába. Akkor dühös, amikor iszik. 1975 óta végleg felhagyott az alkohollal. „Aztán megtanulod levezetni azt a hatalmas dühöt. Örülök, hogy nem vagyok alkoholista, ez nagy ajándék a sorstól, hisz bárhová mennék, a szakadék követ engem. A kirobbanó indulat olyan, akár az üzemanyag. Darabokra szaggathat, és meg is ölhet. Ezért, idővel megtanultam nem kedvesnek lenni. Türelmetlen leszek, de igyekszem nem ítélkezni. Megpróbálok élni és örülni az életnek. Nem bocsátkozok vitákba, már nem osztogatok véleményeket, és így a dühöm is más irányba változik.”

Amikor nem játszik, Anthony Hopkins lelkesen fest és zongorázik. Composer címmel, 2011-ben megjelent egy nagylemeze, klasszikus dalokkal. Festményeit pedig egy szentpétervári galéria fogja kiállítani, nemsokára. És ha épp semmi dolga sincs, akkor könyveket rendel a webboltokból, melyeket a barátainak ad ajándékba. Vagy régi filmeket néz a tablettjén.

Anthony Hopkins: "Azt hiszem, ez a vég, mi már nem tehetünk semmit, robbanni fog minden, bármi is történjen.”

A beszélgetés során szó esett a házikedvencekről és a politikáról is. A színészt hidegen hagyja Donald Trump, és el is mondja, miért lett elege: „Nem szavazok, mert nem bízok senkiben. Mi, emberek, sosem cselekedtünk úgy, ahogy kellett volna. Egy hatalmas vályúban fuldoklunk, és a fejlődésünk kezdeténél vagyunk. (…) Azt hiszem, ez a vég, mi már nem tehetünk semmit, robbanni fog minden, bármi is történjen.” – könyvelte el Hopkins, aki azért is kerüli a politikát, hogy megőrizze szellemi épségét. „Amerikában rögeszmévé vált az egészséges táplálkozás. Azt mondják, ha gyorséttermit eszel, meghízol és meghalsz. Oké, a TV pénzzel és érdekekkel működik. Igazi junk food az agynak. Mérgező.” – tört a lényegre a színész.

A beszélgetésben szó esett a #MeToo mozgalomról is, mely kapcsán Hopkins csak ennyit nyilatkozott: „Megértem a bántalmazó embereket. Megvan a saját problémájuk. De nem ítélkezhetek felettük, mert elfogadhatatlan. Nem szeretek senki sírján táncolni.” Bármennyire is meglepő a színész tartózkodása, visszavonulása egy olyan világból, mely az erőszakról szól, szerinte mindannyian lehetünk kedvesek és borzasztóak. De a hírnévnek és az erőnek semmi köze ehhez. „Tudod, amikor feltörekvő fiatalokkal találkozom, akik híresekké akarnak válni, mindig azt mondom nekik, hogy ha feljutnak a fa tetejére, nem fognak találni ott semmit. Az egész egy nonszensz, majdnem minden csak hazugság. Fogadd el az életet olyannak, amilyen. Légy hálás azért, hogy élsz.” – vonta le a tanulságot Anthony Hopkins.

Az interjú végén a színész egy gyerekkori képet mutatott Mirandának. Mindössze 3 éves volt, és az édesapjával állt a tengerparton. Nem lehetett eldönteni, hogy sír vagy nevet a kis Hopkins. „Épp egy köhögés gyötört.” – tisztázta a színész, tovább merengve az elmúlt éveken. „Azon gondolkodom, Atya Úr Isten, hogy akár Port Talbotban is maradhattam volna. Talán eddig már meghaltam volna, vagy apám pékségében dolgoznék. Valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mégis itt vagyok, és ezeknek itt semmi értelme. Aztán nézem a fényképet és azt mondom magamnak: ’remekül boldogultál, kölyök!’” – tesz pontot a mese végére Sir Anthony Hopkins. A 80 éves. Az óriás.